A
különös hangzású falu egy Balatonban élt halfajtáról
kapta a nevét…
A
történelem elõtti idõkben, amikor még a Kû-völgy
két oldalán meredezõ sziklafalak egy hatalmas barlang két
falát alkották, élt ezen a környéken egy hatalmas
vízisikló, mely éjszakára ebbe a barlangba húzódott
vissza. A sikló nappal, mikor a nap már átforrósította
a sziklákat, elõbújt rejtekébõl és hogy
éhségét csillapítsa vadászni indult, rettegésben
tartva az egész környéket. Mindent felfalt, ami az útjába
került. Hatalmas éhségét végül a Balatonban
élõ halakkal csillapította.
Volt
egy halfajta, akik megelégelve ezt a hatalmas pusztítást,
csapatokban leúsztak egészen a Balaton legfenekére és
ettek abból a mérges hínárból melynek a közelében
is kipusztult minden, majd mikor felúsztak a felszínre, a csillapíthatatlan
étvágyú kígyó elé vetették magukat.
A kígyó azonnal felfalta a tömegével érkezõ
mérges dörgicsét.Mikorra odújába
visszatért a hasában lévõ dörgicsék visszaöklendezték
a mérges hínárt. A kígyó éktelen haláltusába
kezdett és másnapra kimúlt, a barlang pedig a hatalmas haláltusától
úgy meggyengült, hogy harmadnapra beomlott és maga alá
temette a kígyó kimúlt testét.A
Balatonban mára már nem él dörgicse, de a faluban élõ
idõs emberek szerint a barlangban volt egy tó, mely még ma
is létezik a sziklák alatt és él benne a falu nevét
adó halfaj.
Nyáron, aki
idelátogat jól tudja, hogy a Dörgicsei-medncében ritkán
esik az esõ, de a szõlõ, mely hosszú gyökerével
mélyen lenyúl a felszín alá, eléri a sziklák
alatt fekvõ tavat, így szüretkor zamatos szemeket terem…